Néha, felesleges gondok ködében égünk, mint két hamvaivá égett főnix madár…

Néha, felesleges gondok ködében égünk, mint két hamvaivá égett főnix madár… s nem kelünk fel, csak a por marad a száraz valóság, amit ha tapint kezed el is illan, már nincs mi volt, de hamu, se por, se boldogság. Ha leszakadna az ég világom nyíló tavaszán, ott leszel-e velem életem telén? Kéz kezet fog, s őszintén érint a bajban, ott leszel e velem, majd amikor a szív utolsó dobban, a halál küszöbén megbotlik, az élet a padlón koppan, találkozunk e odaát?

Megosztás a facebookon