Érzem érintetlen a talaj, mely felsóhajt a talpam alatt, hiszen először járok a dzsungelszerű ösvényen, mely tulajdonképpen az életem. Egészen pontosan az életutam, melyet be kell járnom, csakúgy, mint Neked. A saját utunkon kell haladnunk, s mindig előre tartani egy jobb és szebb jövő reményében, hogy az álmok elérhetőek, és a világ megváltoztatható. Haladj hát előre, mindig felszegett fejjel, s ne térj vissza a múltadhoz, még akkor sem, ha úgy tűnik nincs kiút. Tanuld meg: Mindig van kiút! Csak meg kell találnod a hozzá vezető még ki nem taposott ösvényeket. Ne fordulj vissza a múltadhoz, hiszen ha ki akarsz jutni a sivatagból, nem térhetsz vissza folyton abba az oázisba, amit már magad mögött hagytál a homokrengeteg közepében, mert hiszen ha visszamész, kezdheted elölről. Haladj hát, hisz más nem teszi meg helyetted, más nem éri el a célt, más nem fogja kitaposni, te is tudod, Neked kell!!

Megosztás a facebookon