Néztem a villamost, ahogy elsuhan az üvegablak előtt, majd lehunytam a szememet, és élveztem a gondolatát, annak, ahogy a szabadsággal együtt száguldok több száz kilométeres sebességgel, s akár a villamos, senki nem állhat az utamba.

Néha egyszerűbben megy, néha nehezebben, de mindig elérjük azt, hogy szebbek legyenek a napjaink. Mert minden perccel erősebbek leszünk. Néha meggyengülünk, leülünk az út szélén, s kívülről figyeljük, hogy megy el mellettünk az élet és a múló idő. Máskor egyszerűen szenvedélyesen belevetjük magunkat a hömpölygő áradatba, ami maga az élet.

Megosztás a facebookon